A hulladékok csoportosítása

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. sz. törvény, megadja a hulladékok hivatalos definícióját és azokat tizenhat kategóriába sorolja (Q1 – Q16).
A különféle hulladék-besorolási kategóriák azok beazonosítása szempontjából (a törvény tárgyi hatálya) bírnak jelentőséggel.
Az egyik jellemző csoportosítás a hulladékkeletkezés helyére összpontosít. Ilyen szempontbók beszélhetünk termelési és települési (kommunális) hulladékokról. Mindkettő tovább pontosítható. A termelési hulladék különféle gazdasági ágazatokból származhat. Az ott alkalmazott technológia következtében speciális tulajdonságokkal is rendelkezhet. A települési hulladék csoport is tovább bontható a szerint, hogy a háztartásokban keletkezik e, netán intézményekben, közterületeken.
Egy másik (átfogó) csoportosítás a különféle hulladékoknak az emberi egészséghez és környezethez való viszonyát tükrözi. Így mindegyik „ágazati” csoporton belül található nem veszélyes és veszélyes hulladék. Ez utóbbi értelemszerűen tovább bontható, a veszély jellegéhez (pl.: robbanásveszélyes, radioaktív) vagy a jellemzően  benne lévő veszélyes anyagfajtához igazodóan (nehézfémtartalmú, szerves oldószertartalmú stb.).
Csoportosítási szempont lehet a hulladékok halmazállapota is. Így osztályozva szilárd, folyékony vagy iszap főcsoportok lehetségesek. Ehhez sorolhatók még az ún. darabos hulladékok is (például a háztartási lomtalanításnál kitett dolgok vagy az autóroncs). A hulladékok anyagtartalma szerinti megkülönböztetés (papír, fém, üveg,  szerves anyag stb.) elsősorban a különgyűjtés és hasznosítás során kap majd kiemelkedő  szerepet.
A fentiekben tárgyalt hulladékfajtáknál átfogóbb jellegű rendszerezés az, mikor  azokat – közös jellemző tulajdonságaikat alapul véve – hulladéktípusokként foglaljuk össze. Ennek alapján – halmazállapotuktól is függetlenül – a hulladékok három fő típusáról beszélhetünk: a termelési, a települési és a veszélyes hulladékokról.